555 évvel ezelőtt, 1456. július 22-én, Nándorfehérvár közelében futamították meg Hunyadi János és (Szent) Kapisztrán János seregei az Európa bekebelezését célzó török seregeket, élükön az akkor 24 éves, de annál becsvágyóbb II. Mehmed szultánnal.

A nándorfehérvári ütközetek már július elején elkezdődtek, mikor is a Hódító – kétszáz várost és 12 országot csatolt birodalmához uralkodása alatt-  nevet kapó oszmán vezető százezres seregével megérkezett  Magyarország kulcsa, Nándorfehérvár kapui elé. A vezír egyetlen egy nagyobb támadásra rendezkedett be, de kisebb, a magyarok ellehetetlenítését szolgáló erőfeszítéseket is tett. Először július 4-én el kezdte lövetni a vár tornyait, így akarta megkönnyíteni saját és hada dolgát, miközben arra is figyelt, hogy a védők ne kapjanak erősítést. Ezért hajóival Zimony felett lezáratta a Duna teljes szakaszát. Ezt Hunyadinak és bátor seregének 10 nappal később sikerült csak feloldania, mikor is támadást indított a hajózár ellen. Így közelebb kerülhetett a Száva környékén letelepedett türk seregek megtámadásához is, és a védekezőkhöz is érkezhetett erősítés és friss étel.

A Duna-elvesztése és a más problémák miatt – az ellátási gondok, az egyre fokozódó pestisjárvány miatt – II. Mehmed július 21-én támadást indított a vár ellen. A rohamban halt hősi halált Dugovics Titusz is, cselekedete a török sereget zavarta meg jobban. Akik nem tudtak mit tenni a hátukba kapott lovas erősítéssel sem, és július 22-én hajnalban kihátráltak a várból.

A győzelem láttán többen is a védőkből üldözők lettek, és a török után vetették magukat. A szultán ellentámadást indított, ezt látva Hunyadi elfoglalta a fontos oszmán ágyúkat és gazdáik ellen irányította őket. Mindeközben Kapisztrán keresztesei is elfoglalták a török tábort. II. Mehmed pedig egy nyílvesszőtől a combjától összeesett, amit látva, a törökök még jobban kétségbe estek, és Nándorfehérvárt hátrahagyva elmenekültek, felszereléseik nélkül.

Hunyadiék visszatértek a várba ugyan, de újabb támadásra nem került sor. II. Mehmedet védve a törökök elhagyták az országot. 70 évig vissza sem tértek. Akkor sajnos sikeresen. Konstatntinápolyt is a magyar diadal után 65 évvel, 1521-ben sikerült bevennie I. Szulejmánnak. Az egész országgal együtt.

Akkor már a déli harangszó sem segített, melyet a nagy csata előtt már egy hónappal, égi segítségként hívta az égi segítséget. Június 29-én kiadta Bulla orationum nevű imabulláját, amelyben arra kérte a templomokat, hogy ezentúl délben is harangozzanak, kongassák meg háromszor harangjaikat, így adva jelet, hogy imádkoznak a török ellen harcolókért.

Végül, mégiscsak Nekik, Róluk, Értük szól a harangszó. Nekünk, Rólunk, Értünk.

A nándorfehérvári hősökért.

A jelen mindennapi és hétköznapi hőseiért.