Szombat délután teltház fogadta a Wekerlei Kultúrházba belépőket, hisz sok kispesti úgy gondolta: most már elég a rossz, hideg időből, ideje mennie a télnek.

„Jöjjön a Tavasz. Vesszen a tél”.

„Kivisszük a betegséget. Behozzuk az egészséget. Haj ki, kisze, haj”

Ezekkel és hasonló rigmusokkal, valamint a tavaszt elő csalogató énekszóval indult a nagy tömeg a kultúrház elől szombat sötétedés idején, hogy a telet jelképező kiszebábot utolsó útjára kísérjék, és ezzel kiűzzék a telet a kerületből. A Kultúrház és a Wekerlei Társaskör Egyesület közös programjára sokan otthonról hoztak zajkeltő eszközt, így a kereplő mellett a lábos fedők is népszerűek voltak ilyen tekintetben. De a legtöbben a kulturális intézményben készültek elő a nagy feladatra: hogy az általuk készített eszköz hangjával jó messzire kergessék a telet

Ezekben a termekben így fából készültek sípok, és konzerves dobozokból dobok, melyek belsejét akár kavicsokkal gazdagítva nagyobb hatást is el lehetett érni. A másik teremben szintén nagyon sokan sürgölődtek és faragtak: a tűzre kerülő hatalmas kiszebáb kis mását készíthették el a kisgyerekek, melyet, ha úgy döntöttek, nagy társuk mellé helyezhettek a tűzre.

Aki ezekben a termekben nem talált helyet, az egy kis sarokba már írhatta is fel egy cetlire, milyen gondjától szabadulna meg a téllel egyetemben. Ezek a kis cédulák végül egy kis táskába kerültek bele, melyet a Kós Károly téren fellobbanó tűz mellett a kiszebáb nyakába akasztva került a tavaszt jelképező tűzre. A kiszebábéba, mely szintén a Kultúrházban öltött testet, a gyermekek segítségével, akik rendületlenül tömték tele ruháját a szalmával.

Az előkészületek után kikiáltó és dobos felvezetésével, és persze a kiszebábbal az élen, elindult a zajos menet a Kós Károly tér irányába, zajok-és hangos szavak, és énekszavak kíséretében. A térre érve a menet körbeállta a tűzhelyet, majd búcsút vettek a hidegtől, amely végül a hatalmas tűzre került.  És felcsendült a világhíres ének is, miszerint Süss fel, nap…

És bár szombaton is sütött már a nap, Szabó Mária, a Wekerlei Kultúrház vezetője szavaival élve, biztos, ami biztos, hogy ne is térjen vissza, eltemetik a telet.

Így Wekerlén szombaton eltemették a telet. Olyan mélyre, hogy év végéig vissza se térjen.

Reméljük, az itt élők jó munkát végeztek.