Ezt skandálta tegnap este a korrupció ellen utcára vonuló tömeg az egyik szónok beszéde után. A demonstrálók a Kossuth téren gyülekeztek és a NAV székházának érintésével a Lánchídon keresztül vonultak fel a Várba.

Az "1000 milliárdan a tisztességes adózásért" elnevezésű Facebook-csoport által "A mi országunk! A mi pénzünk!" címmel szervezett demonstráción résztvevő - becslések szerint 4-5000 fős - tömeg a rendszerszintű korrupció visszaszorítása mellett a NAV kivizsgálását, érintett NAV-vezetők, köztük Vida Ildikó távozását, valamint a paksi beruházással kapcsolatos szerződés nyilvánosságra hozatalát követelték, valamint azt, hogy ne fogadják el azt a törvénymódosítást, amelynek értelmében hozzátartozóknak is lehet közpénzeket osztani pályázatok útján.

A tömeg folyamatosan kormányellenes, korrupció ellenes jelszavakat skandált, zúgott a „diktátor, diktátor”, vagy éppen a „Lázár, Vida, rendszerhiba”.

A Várban Vágó Gábor, a demonstráció egyik szervezője beszédében elmondta, hogy

ez a hatalmi elit megszállta az országot. Nemcsak törvénybe foglalják a saját tolvajlásaikat, nem csupán az állami vagyont tulajdonítják el, hanem kőkeményen beleszólnak a piaci viszonyokba, hogy a saját haverjaik, a CBA és Mészáros Lőrinc gazdagodjanak. Lázár János, kérjük vissza a trafikokat, Mészáros Lőrinc, kérjük vissza a fökdeket és Orbán Viktor, kérjük vissza az országot! – zárta beszédét a politikus.

A demonstráció előtt a szervezők szónokpályázatot hirdettek, a legjobbnak itélt beszédek irói léphettek szinpadra. Nos, ezzel okoztak némi vidámságot, mert más a leirt beszéd és más, hogy azt valaki el tudja-e mondani.

Szimpatikusan és jól beszélt azonban Szabó Sándor magánnyugdíjpénztári károsult.

Vajon a most elvett nyugdíjpénztári összegek melyik politikusunkat gyarapítják, kinek, vagy kinek a feleségének lesz belőle szőlője, terepjárója? – tette fel a szónoki kérdést. Majd az utolsó mondata: „ha ezt őseink meghallanák, forognának a sírjukban”.

 Karancsi Tibor egykori nyomozó, a Korrupcióellenes Szövetség egyik alapítója, az emlékezetes olajbotrány kirobbantója lépett a színpadra.

Őt követte Paul Tamás, akinek beszédét a Gépnarancs teljes egészében lehozta, íme:

“Üdvözöllek benneteket! Sziasztok!

Mondhatnám, hogy mi ismerjük egymást, de mégsem mondom. Mondhatnám azt is, hogy ti ismertek engem, de mégsem mondom, úgyhogy engedjétek meg, hogy egy pár szóban bemutatkozzak.

Tamás vagyok, akinek nincs egy ingatlana sem a Pasa parkban, és másokkal ellentétben pontosan tudom hány négyzetméteres a lakásom. Tamás vagyok, és azt is pontosan tudom, hogy azt mennyi kölcsön terheli még. Az a Tamás, aki még életében nem járt sem Dubajban, sem Új-Zélandon, a Rolling Stones pedig nem tartozik a kedvenc zenekaraim közé. 

Én az a Tamás vagyok, akinek nincsenek szőlőbirtokai Tokajban, sem másoktól elvett földjeim Kishantoson, de még Felcsút környékén sem. Sem mostanában, sem régebben nem volt 167 millióért – vagy ki tudja mennyiért – vásárolt luxusingatlanom Dunakeszin. Nem járok vadászni sem nyúlra, sem fácánra, sem más élőlényre, sem Magyarországon, sem Szlovákiában.

Tamás vagyok, akinek nincsenek sem belföldi, sem külföldi útjai, amire közpénzt – a ti pénzeteket – használnám fel, amit a még élő szabad sajtó számonkérésének kínossága miatt inkább saját zsebből tennék vissza a közös kasszába csak, hogy végre, kuss legyen! Nekem nincs sem márkás hátizsákom, sem milliókat érő karórám. Tamás vagyok, aki szeret szabadon szörfölni az interneten, és ha úgy hozza a szükség, akkor vasárnap megyek vásárolni.

Szerintem a nők igenis egyenrangúak a férfiakkal. Sőt, jobbak, mint mi! Engem nem zavar sem az EU-s zászló, sem a székely zászló. Engem nem érdekel, hogy ki született zsidónak, kereszténynek vagy éppen muszlimnak. Nem érdekel ki született magyarnak vagy cigánynak. Engem nem érdekel, hogy ki szereti a másik nemet és ki vonzódik a sajátjához.

Engem csak egy érdekel, azt pedig úgy hívják igazság!

Tamás vagyok, és engem az érdekel, hogy hány honfitársam fogja még elveszíteni a lakását a kormány és a bankok között létrejött paktum, népsanyargató egyezménye által. Engem az érdekel, hogy hány gyermek fogja ma este úgy álomra hajtani a fejét, hogy nem evett, hogy éhezik. Engem az érdekel, hogy hány orvosnak, tanárnak, szakembernek kell még elhagynia a hazáját, hogy elmenekülhessen ebből a rabságból.

Tamás vagyok, és igenis érdekel, hogy kik és milyen mértékben vállaltak részt az intézményesült korrupcióban. Engem igenis érdekel, hogy kik voltak benne az olajügyekben, és kik húztak többmilliárdos hasznot az ÁFA-csalásokból. Engem igenis érdekel a sajtó szabadsága, a közbeszéd jelentősége, és az emberek véleménye.

Engem érdekel a szegények és hajléktalanok sorsa, a magukra maradt időseké, akik éheznek és fáznak. Akikhez nem szól senki, akiknek egy élet munkája után a köszönet és tisztelet helyett csak jéghideg kórtermek és szánalmas alamizsna jut. 

Tamás vagyok és felháborít, amikor cinikusan magyarázkodó, milliós luxusautókban pöffeszkedő politikusok magyarázzák meg nekünk azt, hogy mi igenis jól élünk. Hogy fejlődik az ország, hogy tombol a gazdaság, hogy jó irányba megyünk. Hogy Kínának követendő példaként kell lebegnie a szemünk előtt, hogy Oroszország nagyobb barátunk, mint az európai közösség.

Tamás vagyok és érdekel, tudni akarom az igazságot! Tudni akarom, hogy olyan törvényeink vannak – vagy lesznek, amelyek nem biztosítanak elsőbbséget a politikusoknak és a hozzájuk kapcsolódó családi vagy gazdasági érdekköröknek. Tudni akarom, hogy a jog biztosítja a szabadságot és az egyenlőséget! Tudni akarom, hogy azok, akik ebben a nagy házban engem is képviselnek, azok nem adnak el aprópénzért sem engem, sem a hazámat. Tudni akarom, hogy a gyermekemnek lesz jövője itthon, és nem kell elhagynia a szülőföldjét. 

Szeretném megélni, hogy a Magyarországon nem csak az a talpalatnyi föld lehet a miénk, amelyen most állunk. Hogy itt nem csak a miniszterelnöknek és családjának jut több száz hektár, hanem az egyszerű juhásznak is.

Azt hiszem, most már ismerjük egymást, és úgy hiszem, sokan vagytok Tamások itt, ezen a téren. És ha én Tamás és ti Tamások most ugyanazt gondoljuk, és ugyanazt szeretnénk, akkor azt mondjuk is ki. Azt szeretnénk, hogy legyen végre jogunk a tisztességhez és a becsülethez a mindennapokban! 

És még egy dolgot hadd mondjak el így a beszédem végére. 15 évig szolgáltam tűzoltóként, majd leszereltem. 15 évig kaptam fizetést abból a közpénzből, amit ti befizettetek. A 15 évben sokszor kaptam elismerést, de egyszer sem kerültem olyan helyzetbe, hogy milliókat vagy több százmilliót kerestem volna. Döntsétek el ti, hogy mi ér többet nektek, egy segítő kéz egy olyan embertől, aki az életét teszi kockára értetek, vagy egy politikus, aki aranyórával a kezén integet nektek odafentről?

Éppen ezért én Tamás támogatom, és bennetek is arra kérlek, hogy támogassátok a Korrupcióellenes Szövetség munkáját!

Köszönöm, hogy meghallgattatok! 

Tamás voltam.”

Ezután hosszan skandálta a tömeg a „Szép volt Tamás”-t, majd néhány levezető mondat és a Himnusz eléneklése után a „Tamások” a következő megmozdulásig elindultak haza. 

Forrás: atv.hu, gépnarancs, mti

Fotó: mti