Egy rövid ki összefoglalóval elevenítsük fel emlékeinket, a tanultakat, amit a húsvétról tudni kell, ünnepeljünk békében, szeretetben, tartsuk tiszteletben vallásos polgártársaink ünnepét.

Számos európai nyelvben a zsidó Pészachból (elkerülni, kikerülni) eredeztetett szavak a húsvét megfelelői: Pascua (spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua (olasz), Paque (francia), Paste (román).

Főleg germán nyelvterületen viszont az Ostara istennő (a túlvilág istennője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőségkor volt) nevéből eredő Easter, Oster elnevezés honosodott meg, mely a kereszténység előtti, pogány tavaszünnepekre emlékeztet.

A húsvétot megelőző vasárnapot Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére virágvasárnapnak nevezzük. Jézus szamárháton érkezett a városba, a nép virágokat, pálmaágakat szórt a lába elé.  A főpapok rossz szemmel nézték Jézus tanításait, és úgy döntöttek, hogy tanítványai körében elfogják, s az áruláshoz megnyerték Júdást. Az utolsó vacsorát (a zsidó Pészah ünnepén) Jézus tanítványai körében költötte el.

A vacsora után Jézus tanítványaival a Getsemáné kertbe ment, s arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. A tanítványok azonban elaludtak, és itt árulta el Júdás egy csókkal Jézus kilétét a katonáknak, akik  a római helytartó Poncius Pilátus elé hurcolták. A helytartó a népre bízta Jézus bűnösségének megítélését. A tömeg Jézust bűnösnek ítélte, Pilátus pedig megmosta a kezét, ezzel jelezve, hogy Jézus halála nem az ő kezéhez tapad. A foglyot töviskoszorúval megkoronázták és így gúnyolták,: "Íme a zsidók királya!" Ezután a kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota hegyre, ahol megfeszítették.

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai, ezzel emlékezve arra, hogy mindenki hallgatott, aki Jézus védelmére kelhetett volna. Azt tartják, a harangok Rómába mentek. Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás. Magas rangú egyházi személyek mossák meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát.

                Idén Ferenc pápa Róma legnagyobb börtönében 12 elítélt lábát mosta meg.

Nagypénteken halt kereszthalált Jézus. A keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok némák. Rómában a Pápa részvételével elevenítik fel a keresztút (Via Crucis) stációit.

Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, újra megszólalnak a csütörtök óta hallgató harangok. Nagyszombat legjelentősebb eseményei a víz- illetve tűzszentelés. Katolikus templomokban a gyertyát a megszentelt tűz lángjáról gyújtják meg. Az új tűz gyújtása a remény szimbóluma is. Jellegzetes szokás szombat este a feltámadási körmenet.

Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli. Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár már a III. századból vannak adatok, melyek húsvét vasárnap megünneplésére utalnak.

Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tesznek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítanak. Női munkákat tiltó nap: nem szabad takarítani, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogják be ezen a napon. A templomban a sonkát, bárányt, tojást, kalácsot megszenteltetik, aminek mágikus erőt tulajdonítanak.

Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.

Húsvét hétfő a magyar népéletben a locsolkodás napja. A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) napjainkig megmaradt. A locsolkodás hagyományának, Bibliai eredetet is tulajdonítanak, miszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.

Tradicionális húsvéti eledel a főtt, füstölt sonka, kemény tojással és tormával, amit sok helyen kaláccsal esznek. A kalács húsvétkor süteménynek is kedvelt, töltött mákos, diós változatban is készítik. Mediterrán vidékeken, főleg Görögországban és Olaszországban az ünnepi asztal elmaradhatatlan része a sült bárány, nálunk már csak ritkán kerül ez az étel az asztalra. A sonka a hagyományos paraszti életben a téli disznóvágáskor került a füstölőbe, és ezt a nagyböjt alatt természetesen nem lehetett elfogyasztani, csak a böjt elmúltával, Húsvétkor. 

A húsvéti nyúl jelképe Németországból ered, nálunk csak a polgárosodással, a XIX. század folyamán honosodott meg. Eredete igen érdekes, a húsvéti Holdban egy nyúl képét vélték felfedezni, azon kívül a nyúl maga is a termékenység szimbóluma, rendkívüli szaporasága miatt. Szintén német hatásra terjed napjainkban az a szokás, hogy a barkaágat feldíszítik kifújt piros tojással, apró figurákkal.