Június 20. a Menekültek világnapja. Az Amnesty International Magyarország sokkoló akciót szervezett az Országház elé.

Rába Roland és Láng Annamária menekültek történeteit olvasta fel a Kossuth téren. Egy ilyen történet Alié:

„Három hónappal ezelőtt elhagytam Szomáliát, harcok vannak, szárazság, éhezés. Norvégiába szeretnék menni, hogy jobb életem legyen. Egy barátommal indultam el, az ő apja fizette az útiköltséget Szomáliából Líbiába, a sivatagon keresztül. Hosszú és nehéz út volt, egy platós terepjárón utaztunk Etiópián, Szudánon és Líbián keresztül. A barátomnak nem sikerült a menekülés, leesett a terepjáró platójáról, mert az embercsempészek nagyon gyorsan hajtottak keresztül a Szaharán. A csempészek megállították ugyan az autót, megvizsgáltuk, jól van-e, de nem volt jól, meghalt; a sivatagban temettük el, 19 éves volt. Három hónappal azután, hogy elhagytam Szomáliát, megérkeztem Tripoliba, ahol körülbelül egy hétig voltunk, sok más emberrel laktunk egy nagy házban. Az embercsempészek nagyon rossz emberek voltak, megütötték az új barátaimat, fegyvereik voltak, puskáik, meg pisztolyaik. Április 16-án éjfél körül hagytuk el Tripolit, több mint 70-en voltunk, köztük többen súlyosan sérült emberek. Az az ember, akié a csónak volt, hazudott nekünk, azt mondta, hogy egy üvegszálas csónakkal megyünk, de csak egy felfújható gumicsónak volt... Reggel elkezdett ereszteni a csónak, az emberek a csónak elejébe siettek, hogy betapasszák a lyukat, közben műholdas telefont használtunk, hogy segítséget hívjunk. 6 órát vártunk a mentőhajó érkezésére. Az a 6 óra volt életem legrosszabb élménye, nem hittem, hogy túlélhetem. Az emberek hangosan imádkoztak, kérték az istent, hogy könyörüljön rajtuk. Délután 3-kor megérkezett az olasz mentőhajó. A barátaim a csónakban mind jól voltak, de a sérültek nagyon rossz állapotba kerültek az utazás során, egy nő belehalt az sérüléseibe, egy másiktól pedig elvették kétéves kisfiát, mert nagyon súlyosak voltak a sebei. Most van hol laknunk, van élelmünk, köszönjük az istennek, hogy megmentett bennünket, és köszönjük Olaszországnak. Sokan halnak meg, de a szomáliai emberek továbbra is megpróbálkoznak az úttal, mert a hazámban nincs béke és munka sem. Sokan azt mondják, az emberi életeket kell védeni, nem a határokat...”

„2015. januárja és áprilisa között már  legalább 1700 menekült és migráns fulladt a Földközi-tengerbe, ez százszor több, mint egy évvel korábban. Rengeteg közülük a háborúk, fegyveres konfliktusk,népirtás elől menekülők olyan országokból, mint Szíria, Afganisztán, Eritrea vagy Szomália. Vállalják az életveszélyes utat a világ legveszélyesebb teneri átkelőjén, a Földközi-tengeren keresztül, hogy családjuknak és maguknak biztonságos helyet találjanak Európában. Az utóbbi időszakban az Európai Unió felismerve az évek óta tartó tragédia súlyosságát, kilátásba helyezett néhány előremutató lépést. Több tagállam, köztük Magyarország is, menekültellenes és kirekesztő retorikát alkalmaz, ahelyett, hogy a többi országgal közösen az emberi életek megmentését helyezné politikája középpontjába” – olvasható az Amnesty International Magyarország honlapján.

A téren 13 fekete hullazsák hevert a földön. Fekete műanyag zsákok, fehér cipzárral, egyik-másik teljesen behúzva, vagy a teteje kicsit nyitva volt, hosszú haj lógott ki... A hullazsákokat több mint ötvenen állták félkörben.

Jeney Orsolya az Amnesty magyarországi vezetője azzal kezdte beszédét, hogy „Globális menekültügyi válság van. A második világháború óta még soha ennyi ember nem menekült, mint akár napjainkban, akár az elmúlt évben.”

Elmondta, hogy a menekülők csupán 14 százaléka tart Európába. „A Földközi-tenger ma az egyik leghalálosabb, legveszélyesebb határ”, ezrek vesznek bele a vízbe, akik sosem érnek célt. (Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) jelentéséről itt olvashat.)

De vannak határok, amelyek eddig nem számítottak veszélyesnek, vannak országok, amelyek vezetői megnehezítik a menekülőknek, hogy biztonságra találjanak.

Ezzel áttételesen a gyűlöletkeltő plakátkampányra, a semmire nem használható, ámde rendkívül populista nemzeti konzultációra, és a kerítésépítésre is utalt.

A jelenlévők csöndesen hallgatták a beszédet, majd sárga mellényes aktivisták léptek a zsákokhoz, és kiszabadították a protestáló civileket.

Ezután Alba Hyseni, a Szerbiából menekült albán dzsesszénekes kapott szót, aki 18 éve él Magyarországon. Hyseni szerint ez az ország, ha igazán jól nem is bánt soha a menekültekkel, de adott esélyt nekik, sokan akár otthonra is lelhettek Magyarországon, és hozzájárulhattak az ország gyarapodásához.

Az Amnesty International Magyarország kedd délig eljuttatja a miniszterelnökhöz azt a petíciót, ami a nemzeti konzultációra készült, és ami rámutat a konzultáció hamis voltára, és figyelmeztet a migráció és a terrorizmus bűnös összemosására.

Csendben, szűk körben telt a Menekültek Világnapja Budapesten a parlament előtt. Megint tudatosult, hogy van baj.

Forrás: amnesty.hu, magyarnarancs.hu

Fotó: Németh Dániel