Életének volt olyan időszaka, hogy majdnem minden 5. napon bejelentett egy találmányt. Ez négy év alatt közel 300 fejlesztést jelentett. Egész életében pedig 1093 szabadalom fűzödik a nevéhez.
Élete azonban nem a legjobban kezdődött: az elkapott súlyos skarlát következtében kisgyermek korában halláskárosodást szenvedett, és, hogy ne maradjon le a fejlődésben nevelését édesanyja végezte otthon. (Egy másik megállapítás szerint azért nem járt iskolába, mert, mivel állandóan sokat kérdezett a tanáraitól, az egyik nevelője „üresfejűnek” nevezte Őt. Ezek után Edison ott hagyott csapot-papot, és többet nem ment az iskola közelébe.)
12 évesen maga által írt, szerkesztett és nyomtatott újságot árult a Port Huron – Detroit között közlekedő vonaton. Egyszer egyik vagonját is sikerült megsemmisítenie, midőn az ott kialakított laborjában egy félresiklott kísérletben felgyújtotta azt. Ezek után a kalauz vetett véget a dolognak: kidobálta a vonat ablakán Edison eszközeit.
4 évvel később már a Western Unión Telegraph Companynél dolgozott távírászként. Azonban sokáig itt sem maradhatott: a vére vitte tovább, hisz itt is berendezve egy laboratóriumot, az egyik kisérlete során majdnem felrobbantotta a munkaadóját. Mielőtt azonban továbbállt volna, 1869-ben bejegyeztette első szabadalmát, egy szavazatszámlálót.
Néhány éves további távírdászi munka után 1876-ban létrehozta a New Jersey-béli Menlo Parkban új és strapabíróbb laboratóriumot. És ez után már nem volt megállás: először Bell telefonját tökéletesítette szénmikrofonjával és indukciós tekercset alkalmazott, melynek következtében az ő telefonja nagyobb hatótávolságra volt képes és erősebb hangokat is képes volt fogni. Emellett feltalálta a fonográfot is. 1877 decemberében elhangzott rajta a világ első hangfelvétele a "Mary báránykája" című gyerekvers. Ezek után a hangfelvevés- és lejátszás már nem csak álom.
Majd a fény felé fordult, és az izzólámpával kísérletezett, melyet először platinaszállal próbált meg fényre lehelni, végül a végső megoldást egy elszenesedett gyapjúszál adta meg neki. Találmányát az emberiség javára akarta fordítani: villanylámpákat helyezett el az utcákon és az épületekben, hogy minden ember gazdaságosan hozzáférhessen a fényhez, amelyhez a jobb hatásfokú és saját dinamója, a „hosszú lábú Mary Ann” adta az áramot. Miután felgyúltak a fények, csak annyit mondott: „Befejeztem, amire vállalkoztam”.
Mégsem hagyta abba a munkát: foglalkozott cementgyártással, kísérletezett röntgensugárzással, az autógyártó Henry Ford T-modelljeihez készített elektromos önindítót, az első világháború idején pedig a haditengerészetnek is dolgozott.
1931-ben halt meg, 84 éves korában. Temetése napján az Amerikai Egyesült Államokban egy percre lekapcsolták a villanyvilágítást…
