Súlyos probléma a cigány gyerekek, a leszakadó családok gyermekeinek integrálása az iskolákban, sok az ellenérzés velük szemben, sok a nem roma szülők tiltakozása az egy közösségbe járás ellen. De vannak olyan példák, olyan módszerek, amit sikeresen alkalmaznak egymástól függetlenül az ország két különböző pontján. A módszereknek egy közös vonásuk van: Amerikából jöttek.

Szeretnek járni a gyerekek – cigányok és nem cigányok, mind - Borsod megye egy legszegényebb településének, Hejőkeresztúrnak iskolájába, a IV. Béla Általános Iskolába. Együtt játszanak az udvaron, közösen oldanak meg feladatokat, drukkolnak egymásért, amikor logikai versenyek zajlanak, stratégiai játékokban, dámában, sakkban, amőbában sorra nyerik az országos bajnokságokat.

Három szegény önkormányzat, a hejőszalontai, a szakáldi és a hejőkeresztúri tartja fenn az iskolát és a hozzá tartozó óvodát. Nem támogatják őket tehetős szülők, vagy nagyvonalú alapítványok, mégis mindenük van: számítógépes terem, interaktív táblák, tornaterem, sporteszközök – többségüket pályázatokon nyerték.

Hogy mi a jókedv, a szeretet oka? Egy módszer, a komplex instukciós program (KIP), melynek lényege, hogy a tanítási órák egyötödében olyan feladatokat kapnak a gyerekek, amikben muszáj egymással együttműködniük, érvelni, kommunikálni, segíteni a másikat.

A metódust eredetileg a San Francisco-i Stanford Egyetemen dolgozták ki a nyelvi nehézségekkel küzdő spanyol tanulók integrálására.

A csodamódszert, ami miatt a „hejőkeresztúri modell” több mint tíz éve jól működik – olyannyira, hogy a nemrégiben a Stanford Egyetemmel aláírt megállapodás értelmében már a Miskolci Egyetem tanárképző karán is tanítják a leendő pedagógusoknak. 

Tíz-egynéhány évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége egy alapítványon keresztül tréninget szervezett magyar pedagógusoknak, ahol a stanfordi gyakorlatot mutatták be. A hallgatóság soraiban ott ült Kovácsné dr. Nagy Emese is, az iskola igazgatója.

A módszer működik, már az is formabontó, hogy a gyerekek nem iskolapadban ülnek, hanem 4-6-8 fős csoportokban asztalokat ülnek körbe és közösen dolgoznak. Az igazgatónő elmondása szerint az ide bekerülő gyerekeknél a változások különböző időszakban jelentkeznek.  Nagy részük szinte elképzelhetetlen körülmények közül jön. „Miközben kora reggel apja, anyja még az ágyban, meleg takaró alatt fekszik, s kisebb testvérei is ott szuszognak, az iskolás gyerek felkel, megmosdik, szépen felöltözik – arra az egy-két darab jobb ruhájára mindenki nagyon vigyáz – és elindul az iskolába.” Ez körülbelül fél év elteltével válik teljesen rendszeressé, addigra szűnnek meg az igazolatlan hiányzások. 

A tanulmányi eredmények javulása 2-3 év után jelentkezik, mondja az igazgatónő és hozzáteszi, hogy ebből az iskolából a gyerekek zöme szakközépiskolában tanul tovább, hetven százalékuk érettségit szerez. Az igazolatlan hiányzás elenyésző.

Az alacsony egy főre eső jövedelem és a rossz életkörülmények miatt a diákok 70 százaléka hátrányos helyzetű, ám ebből az iskolából mégsem „menekítették” más faluba vagy Miskolcra a jobb körülmények között élő, nem roma tanulókat: idejár a jegyző, az orvos, a tanár, az óvónő gyereke is. Sőt olyan is akad, aki nem a három, körzetes falu valamelyikéből, hanem a messzebb lévő Hejőbábáról utazik nap mint nap.

A KIP-es órákon először is megtanítják kommunikálni a gyerekeket. Olyan szókincsük, érvelési gyakorlatuk lesz, amellyel önbizalmat szereznek, s bármikor, bármilyen közegben képesek megszólalni. Rádöbbennek, hogy a szegénység, az otthoni környezet, a származás, a bőrszín nem jelenti azt, hogy ők tehetségtelenek. Úgy tartják az órákat, hogy a gyerek szinte belehaljon a vágyba: „meg akarom tanulni!”

Egy-egy ilyen órára a tanároknak is többet kell készülniük, nem elég, ha bemennek és ledarálják a tananyagot, kell a nagybetűs ÖTLET, ami felcsigázza az érdeklődést. Ha például a százalékszámításról tanulnak, akkor a hejőkeresztúri gyerekek nem puszta matematikai feladatokat oldanak meg, hanem egy üres telekre megterveznek egy házat, egy kertet, ügyelve az arányosságra, majd később kifejtik, miért éppen akkora hányadot foglal el az épület, s miért lett kisebb vagy nagyobb a homokozó. A feladatot úgy osztja ki a tanár egy-egy csoportnak, hogy a legjobb képességű tanuló se tudja azt egyedül megoldani, s a sikerhez szükség legyen a leggyengébbek segítségére is. Nem versengenek, hanem együtt dolgoznak. Később, az egyéni munkák során már van arra mód, hogy a kitűnő tanuló nehezebb feladatot kapjon, sőt akár annyira bonyolultat, hogy azt csak otthoni munkával tudja befejezni.

Tavaly ezerháromszáz vendég látogatta a kis borsodi iskola óráit, zömmel pedagógusok, s az elmúlt esztendőkben is hasonló volt a hospitálók aránya. Ehhez képest az egész országban nagyon kevés, mindössze kilenc iskola van – Bükkaranyoson, Galgamácsán, Hencidán, Szentmártonkátán, Tápióbicskén, Reziben egy-egy, s Budapesten három –, amelyik a példát követve tavaly, tavalyelőtt belefogott, hogy e módszer szerint tanítson. A fővárosi IX. kerületi Molnár Ferenc Általános Iskolát ez mentette meg a bezárástól: a sikerek láttán tavaly már hatvan elsőssel indultak.

Egy másik – szintén Amerikából származó – modell szerint oktatnak Győr Újváros legfrekventáltabb részén, a Kossuth Lajos utcában a Kossuth Lajos Általános Iskolában zömmel hátrányos helyzetű cigány gyerekeket. Újvárosnak ez a része a város talán egyik legrosszabb állapotban lévő negyede: a lakosság nagy része munkanélküli, a létminimum alatt él, a környezet 2010-re súlyosan leromlott. A gyerekek labilissá váltak, könnyebben keveredtek bajba, megsokasodtak a fegyelmi ügyek, a lógások. Tanári részről pedig a munkahelyi légkör is megromlott – nagyrészt a gyerekekkel való munka lehetetlensége miatt. „Ebben a helyzetben a Pressley-program bevezetésével a legelső cél az volt, hogy az iskolában jó legyen lenni – tanárnak és diáknak egyaránt” – hangsúlyozta az igazgató.

2010 óta alkalmazzák a ’60-as években kidolgozott Pressley-programot, amit a magatartási, beilleszkedési nehézségekkel – és sokszor lelki problémákkal – küzdő fiatalok esélyeinek növelésére fejlesztették ki az Egyesült Államokban. A fiatalok erősségeire koncentrálnak, és személyre szabottan, az őket érő összes környezeti hatás figyelembe vételével lépésről lépésre segítenek leküzdeni a fejlődésüket gátló rossz viselkedési mintákat. Nálunk a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány honosította meg. A győri iskola mellett Salgótarjánban, egy bentlakásos intézményben alkalmazzák a programot.

A gyerekek itt iskolai „aranyat” kapnak, hogy ki mennyit, az a tanóra végén derül ki és kerül jóváírásra. Vannak előre lefektetett, és a tanulókkal világosan ismertetett – az osztályterem falára is kifüggesztett – szabályok, amelyek megszegésének következményei vannak.  Például a verekedés, tiszteletlenség, a reggeli étkezés szabályainak be nem tartása, távolmaradás tanóráról vagy más osztály tanórájának zavarása mínusz 1000 arany, tanterem elhagyása óra alatt, mobiltelefon használata mínusz 500 arany. 

Az összegyűjtött „aranyakat” a gyerekek elvásárolhatják az iskolai boltban, vagy közösen gyűjthetik például osztálykirándulásra.  

A Pressley-program másik lényegi eleme az egyéni fejlesztés mellett a közösség fejlesztése, a csoportban nevelés. Az osztályközösségeknek is van csoportcélja, mely minden egyes tanulóra nézve egyaránt kötelező, és egy egész iskolai nap alatt (8-tól délután 4-ig) kell próbálni megvalósítani. Hogy ez sikerült-e, azt a nap végén a „beszélgetőkörön” vitatják meg az osztályfőnök és a diákok. Papp Gyöngyi, az iskola igazgatója.

A jutalmazásra épülő rendszert a Kossuthban nemcsak arra használják, hogy a gyerekeket érdekeltté tegyék az önfegyelem gyakorlásában és az együttműködésben, és így javítsák az iskolai teljesítményüket. Cél a felelősségtudatosságra tanítás, és az olyan praktikus ismeretek átadása is, mint hogy mi az az adózás, a közpénz, vagy épp: hogyan működik a munkaerőpiac.

A gyerekek ugyanis minden megkeresett „aranyuk” után havonta adóznak, cserébe az osztályok így összegyűlt közpénzéből különféle fejlesztésekre számíthatnak.

A Pressley Ridge mintája alapján a győri iskolában működik egy „munkaügyi központ” is, amin keresztül a diákok különböző iskolai feladatokra jelentkezhetnek – szintén iskolai „aranyakért”. Az lehet segítség a gondnoknak apró javítási munkákban, vagy a könyvtárosnak a leltárazásban, esetleg egy vers elszavalása egy iskolai ünnepségen – mindegyik munkára személyesen, a munkaügyi központban kell jelentkezni.

Nagyon intenzíven bevonják a szülőket a programba, közösen döntenek kérdésekben, hiszen a gyerekek jövője szempontjából „egy hajóban eveznek”. A gyerek életének stabilizálásához, a fejlődéséhez szükséges biztonságérzet eléréséhez és megtartásához az egész környezet együttműködése szükséges.

„Ezek a gyerekek egytől egyig nehéz batyut cipelnek a hátukon az iskolába, benne az összes otthoni gondjukkal, és az is a dolgunk, hogy ha levenni nem is tudjuk a vállukról, legalább könnyítsük” – magyarázta Katalin, a Kossuth iskola szociális munkása.

A Kossuth iskolában 5 év után most kezdenek láthatóvá válni, beérni a speciális nevelési módszer eredményei.

„Egyértelműen sikeresnek mondható a program, szinte mindegyik szempont szerint látványos a javulás” – mondta az intézményvezető. Egy egész érdemjeggyel (kettesről hármasra) javult például az iskolai tanulmányi átlag, a legutóbbi kompetencia felmérésen pedig a megyei átlag felett teljesítettek az iskola tanulói. A korábban gyakori fegyelmi ügyek mára gyakorlatilag megszűntek, az igazolatlan hiányzások száma is látványosan csökkent.

A program költségeit teljes mértékben önerőből – pályázatok és felajánlások útján – teremtetik elő.

Forrás: nol.hu, hvg.hu 

Fotó: nol.hu, abcug.hu