A mai magyar labdarúgást nézve, valóban felüdülés visszaemlékezni egy 60 évvel ezelőtt lejátszott mérkőzésre, ahol a magyar válogatott 6:3-ra verte saját otthonában az angol válogatottat.

A legendás mérkőzést 1953. november 25-én vívták az azóta már lebontott Wembley stadionban. Az angolok az „évszázad mérkőzésének” hirdették a találkozót, de bizonyára nem gondolták, hogy a magyar csapat szempontjából válik valóra a szlogenjük.

A mieink olyannyira komolyan vették a találkozóra a felkészülést, hogy a Wembley pályáját leképezték a Vasas pályán, hogy a játékosok még inkább fel tudjanak készülni.

Anglia válogatottja 90 évig veretlen volt, és akkor a vasfüggönyön túlról jött egy csapat és 100 ezer néző, több mint 50 rádió és TV állomás színe előtt keményen lerombolták a magabiztosságukat.

Az 1953. november 26-i Szabad Nép, a párt lapja így irt egész oldalas cikkében a mérkőzésről:

"Sikerült. A magyar nemzeti válogatott beváltotta a hozzáfűzött reményeket, megfelelt dolgozó népünk szeretettel teli bizalmának: labdarúgóink 6:3 arányú nagyszerű győzelemmel megsemmisítették a kilenc évtizede eredménytelenül ostromolt angol hazai veretlenséget.(...) Labdarúgóink új győzelme újabb dicsőséges állomása annak a sikerekkel teli útnak, amelyen a felszabadulás óta, az egész világ elismerését kivívva, a magyar sport haladt"

Az angol válogatott nem is nyugodott bele a vereségbe, fél év múlva revansot kért, a mérkőzést a Népstadionban teltház, 92 ezer néző előtt játszották, és Sebes Gusztáv szövetségi kapitány játékosai a hazai közönség előtt még nagyobb sikert aratott: 7:1 lett az eredmény.

A csapaton rajta ragadt az Aranycsapat megnevezés, és mellettük igen kevés szó esik a következő évben a világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar válogatottról vagy éppen a Magyarország-Brazília 3:0-s eredményről. Ezekre kevéssé emlékezünk, a londoni 6:3-t favorizálják.

Az egykori csapatból már csak ketten élnek: Buzánszky Jenő és Grosics Gyula, róluk ma egy-egy új metrószerelvényt neveztek el. Buzánszky nevét emellett a dorogi stadion is viseli.

Ugyancsak névadók Bozsik József (kispesti Honvéd Stadion), Budai László (REAC pálya), Hidegkuti Nándor (MTK Stadion), Puskás Ferenc (Népstadion).

A mai fiataloknak, középkorúaknak ez az esemény már csak egy újsághír. Nem baj, ha megemlékezünk róla, de a mai magyar labdarúgás nem túl fényes eredményeit azzal magyarázni, hogy a mérkőzés után 43 évig nem fordítottak elég figyelmet arra, hogy elemezzék az elért siker titkát, azért túlzás. Ezt néhány nappal ezelőtt Szőllősi György a Puskás Akadémia kommunikációs igazgatója nyilatkozta a Duna TV-ben.

Az utolsó igazán értékes győzelmet a magyar válogatott Brazília ellen aratta 1986-ban Détári Lajos, Kovács Kálmán és Esterházy Márton góljaival, ebben az évben jutottunk ki utoljára világbajnokságra Mexikóba, és azóta egyetlen egyszer sem, a jövő évi éppen pont brazíliai lesz a hetedik, ami a mi részvételünk nélkül zajlik.

-efzsé-

Forrás: MTI