Bozsik József szenzációs labdarúgó volt. Hű maradt Kispesthez, a Honvédhoz, és messzemenőkig tisztelte jó barátját, Puskás Ferencet. 

Bozsik „II” József (az I-es bátyja, István volt, őt így hívták a sport világában), nagymamája után csak „Cucu”, a kispesti grundon nevelkedett. A szomszéd sráccal és jó baráttal Puskás Ferenccel, az ország Öcsi bácsijával. Nem meglepően hamar felfedezte Cucut is a Kispest, így a grundról átkerült a gyepre, az élesebb foci világába. 11 éves volt ekkor, majd a kölyökcsapat kinövése után jöhetek a felnőttek, ahol a Vasas ellen játszotta legelső bajnoki mérkőzését. Négy évvel később, 22 évesen meghívták a nemzeti válogatottba, és létrejött a század legjobb együttese, a magyar Aranycsapat. Legemlékezetesebb mérkőzésüket ugye az addig az odahaza verhetetlennek tartott angolokkal játszották az ’évszázad mérkőzésének’ beharangozott meccsen, melynek fölényes magyar siker lett a vége (ki ne tudná az eredményt?.) Itt gólt is rúgott, övé volt az ötödik, de az első gólnál ő szerezte meg a labdát, és indította Hidegkutit. Majd a visszavágásból sem lett semmi, az angolok hiába jöttek revansért fél évvel később 1958-ban, Magyarországon egy még nagyobb pofonba szaladtak bele, 7:1 lett a vége.  Itt csak játszott Bozsik, de hogy, az sem mindegy. Ekkor már a világ legjobb támadó fedezetének tartották. Ez a négy évvel korábbi svájci világbajnokságon is megmutatkozott, ahonnan a nemzeti csapat keserű szájízzel és akkor egy csalódást keltőnek vélt ezüstéremmel jött haza. Még a 2 évvel korábbi Helsinkiből megszerzett olimpiai arany sem feledtette a játékosokat, hisz az „csak” olimpia volt.

1962-ben, 101 válogatottsággal a háta mögött, mely az óta is csúcs, még rúgott egy gólt Uruguay ellen (így lett 1-1 ameccs), majd otthagyta az egyre fakuló Arany-korszakot.

A válogatottság mellett az első helyen a kedvenc nemzeti együttese, a KAC állt (Kispesti Atlétikai Club), melyet soha nem hagyott el. Még 1949-ben sem, amikor beolvadt a Budapest Honvédba, és akkor sem, amikor 1956/57-ben ott volt a dél-amerikai turnén, amikor három társa, köztük hű barátja, Puskás, nem is jött haza a zivataros időkre. Ő hazajött, és megbüntették. Rövid időre eltiltották, de visszatért. 1962-ben egy Fradi elleni rangadó után hagyta ott a kispesti gyepet Ez alatt 5 bajnokságot nyertek együtt társaival, megnyerték a KEK-et (Közép-európai Kupát) 1953-ban. 443 bajnokiján 33 gólt rúgott a kispesti csapat színeiben, de azok gólok voltak.

A csapattól sohasem tudott, és nem is akart megválni. A cipőjét szegre akasztotta, és a Budapest Honvéd labdarúgó-szakosztályának vezetője lett. Majd elvállalta a csapat edzői feladatát, és másfél éven keresztül 1966 januárjától 1967 szeptemberéig ült le a Honvéd kispadjára. Összesen 47 alkalommal vezette az együttest, majd a válogatott padjára is leült. Egyetlen egy mérkőzésre, egy 1974 szeptemberében, az osztrákok elleni barátságos meccsre, mely után fel is állt, betegsége miatt. Ebből még kilábalt, és munkát is vállalt a Honvédnál, de ez sem segítette elkerülni azt a szívelégtelenséget, melybe 1978.május 31-én elhunyt. 52 éves volt mindösszesen.

Kispest és az ország azonban nem felejti. Amai BudapestHonvéda róla elnevezett stadionban játssza hazai mérkőzését, 2000 óta pedig a kerület díszpolgára.

Ő mégsem, sohasem hagyta el Kispestet. Amikor visszavonult csak annyit mondott: „Nem búcsúzom el végleg, engem minden Kispesthez köt. A labdarúgás és Kispest nélkül én egyszerűen nem tudnék élni!”      

Bozsik II József, mindenki Cucuja ma volna 86 éves.