Szubjektív emlékezés Göncz Árpádra |
2015-10-06 20:53:46 |
Életének 94. évében, családja körében meghalt Göncz Árpád politikus, író, műfordító, a rendszerváltáskor létrejött harmadik magyar köztársaság első államfője, első évtizedének egyik legfontosabb politikusa.
Elment az ország Árpi bácsija. Sokaknak vannak történetei róla, vele. A médiák kellő alapossággal megjelenítették az életrajzi adatait, politikusok méltatták munkásságát, nekem egy nagyon régi eset jutott eszembe.
1990-ben Bukarestben teljesítettük külszolgálati kiküldetésünket, amikor a bukaresti rádió leadta Göncz Árpád egyik hangjátékát, amit az akkori sajtóattasé felvett és megkérte Maléves férjemet, hogy a kazettát legyen szíves legközelebbi budapesti útja alkalmával elvinni a köztársasági elnöknek. Fel sem merült benne, hogy a diplomáciai futárpostát vegye igénybe, hiszen több évtizedes barátjának küldött magánjellegű ajándékot.
A férjem természetesen eleget tett a kérésnek, hazahozta a kazettát, az átadása nem volt annyira egyszerű, ahogyan azt diplomata kollégánk gondolta, de végül sikerrel járt.
Egy volt Maléves légiutaskísérő kolléganőm így emlékezett Göncz Árpádra „A repülést szolgálták” c. könyvemben:
Sok-sok történetet tudnánk leírni róla mi „civilek” is, a közvetlenségéről, kedvességéről, a hazaszeretetéről, a bölcsességéről.
Én ezzel a két kis szösszenettel emlékezek, és búcsúzok fájó szívvel az őszinte embertől, a politikában szokatlan, kedves közjogi méltóságtól. Neki elhittük, hogy jobb világ köszönt ránk. Nem az ő hibája, hogy nem így lett.
Köszönöm, hogy köztünk volt, nyugodjon békében, Árpi bácsi.
-efzsé-
Utoljára frissítve: 2015-10-06 20:55:44 |