. Ma Gabriella napja van.

 

Kispest (Koordináták: é. sz. 47° 27′ 11.40″, k. h. 19° 09′ 0″)


                                                           Budapest 19.kerülete a kisebb kerületek közé tartozik, mindössze 9,4 km2-es alapterűletű, de népessége tekintetében a középmezőnybe tartozik. A 2009-es adatok szerint  61.610 lakosa van, ami azóta az újonnan átadott lakóparkokkal is bővült. Részei: Felső-Kispest, (a „hagyományos”) Kispest, Kispest Kertváros, Kispest Lakótelep, Wekerle-telep

Igazi dél-pesti, belső kerület: szomszédai  a IX. (a József Attila lakótelep), a X. (Kőbánya), a XVIII. (Pestszentlőrinc) és a XX. (Pestszenterzsébet) szó szerint  körbeveszik  


Kispest címere: két egyenlőtlen részre osztott pajzs, felső kék, vízszintesen feketével vonalazott mezejében kilencfokú arany gereblyét tartó két ágaskodó arany oroszlán. Az alsó vörös függőlegesen feketével vonalazott mező bal oldali részében egymásra helyezve kalapács és harapófogó, jobb oldali részében gyalu, körző és derékszögelő. A szerszámok aranyszínűek.

 

Kispest zászlaja: A zászló téglalap alakú, oldalainak aránya 3 : 2, a világoskék és fehér mezőben középen Kispest címere helyezkedik el, a mellékelt ábra szerint. A zászló rúdja lándzsahegyben végződik, a rudat szalag formájában kék-fehér színek fonják végig. Indokolt esetben a rúd egy színben (világoskék, vagy fehér) is használható.

 

Története:

 

A település története a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. A régészek 4. századi szarmata sírt, avar kori temetőt (6-9. sz.), Árpád-kori templomalapokat tártak fel területén.  A török hódoltság korában a térség teljesen lakatlanná vált. A 13. században Zsigmond király feleségének birtoka volt, a Hunyadiak idején pedig Mátyás kedvelt vadászterületeként említették. A „Szent Lorencz pusztá”-nak (Zent-Lewrync puszta) nevezett terület 1661-től a felsővattai Wattay család birtokába került, majd 1731-  ben Grassalkovich Antal szerezte meg. A család mintaszerű gazdálkodást folytatott a  területen, 1814ben itt látta vendégül a bécsi kongresszus résztvevőit, I. Ferenc  József osztrák császártIII. Frigyes Vilmos porosz királyt, és I. Sándor orosz cárt. Két  építménye érdemel figyelmet ebből az időből: az 1814-ben épített Gloriette, és a kilátónál  korábban, az 1760-as években épült fel a barokk stílusú Szent Lőrinc kápolna, mely az egykori öreg major területén a mai Margó Tivadar utca tengelyében áll. (Ma a 18. kerület városrészei viselik nevét.)

 

Nem sokkal később az uradalom más kezekbe vándorolt. A Grassalkovich család férfiágon kihalt, s az uradalmat 1851-ben Sina György levantei kereskedő és bankár vásárolta meg, aki I. Ferenc császártól kapott báróságot és magyar nemesi címet. A monda szerint török kormány 1847-ben a bécsi kormánytól Sina kiadatását kérte. Mivel a kérés nem teljesült, 1849-ben nem szolgáltatták ki az osztrák kormánynak Kossuth Lajost. Feltehetően ez a történet ihlette meg Jókai Mórt az Aranyember című regénye megírására.

Sina Simontól a birtok a belga Banque de Credit Fonciére et Industrielle-nek adta el, s az a szentlőrincpusztai uradalmat felparcellázta, és továbbadta azokat.

A parcellázás után területet vásárolt itt Cséry Lajos, Herrich Károly mérnök, miniszteri tanácsos, Rózsa Lajos ügyvéd és Eggert József mérnök is. A jelenlegi Rákóczi utca, Üllői út, Jáhn Ferenc utca és Ady Endre út közé eső területet Herrich 1869-ben 811 darab, egyenként 300 négyszögöles házhelyre osztotta, és építkezésbe kezdett. Egy szabályos, sakktábla-szerűen elhelyezkedő település- és úthálózatot tervezett, 15–18 m széles utcákkal, impozáns terekkel. A tulajdonosok birtokaik egy részét ingyen bocsátották a köz javára, a házhelyek árát pedig jóval a fővárosi telekárak alatt biztosították a betelepülők számára. 

Ő maga sokat utazott, s a tervkészítés közben a külföldi nagyvárosok körül virágzó községek példája lebegett szeme előtt.

A gyorsan népesedésnek indult, ekkor már Colonie Klein Pesth (kis-Pest település) néven futó település szétvált Vecséstől, majd 1871. június 11-én, ugyan csak ideiglenes szervezettel kisközség lett, Kispest néven. Ekkor bírót is választott Stowasser Ferenc személyében, aki egy híres hangszergyáros család sarja. A család nevéhez fűzödik az első magyar hangszergyár, amely leginkább tárogatók készítésére specializálódott. 1874-ben Kispest nagyközséggé vált, körülbelül 1800 lakossal. 

 

Megindult az építkezés, az első elkészült ház 1870-ben Czur Jánosné tulajdona lett, a két évvel későbbi utcanévadás szerinti Üllői út - Rózsa utca - Lőrinc utca és Rákóczi utca által határolt területen. Az épület egy ideig községházaként is szolgált. Ekkoriban ismert épület volt még a híres „Török tsászár kávéház" is. Tulajdonosa nevéről Törökfalvának nevezték az Üllői út keleti oldalától a Határ csárdáig húzódó részt. A Határ csárda királyi rendeletre már állt 1700-ban. A vadászni, kirándulni indulók igazi csárdajellegű megállóhelye volt, sok híres nagyság fordult meg gerendás ivójában, várakozásra alkalmas fészerében, gémeskutas udvarán. Sajnos, ezt a közel 300 éves emlékhelyet az 1960-as években lebontották. Az Üllői úton határkő jelezte a vámot, hiszen fizetnie kellett annak, aki eladnivalóját Pestre vitte.

 

1873-ban közfelkiáltással megalakult a helyi képviselő-szervezet, a 10 virilista (legtöbb adót fizető) között találjuk Lónyai Menyhértet, Deák Ferenc gazdasági tanácsadóját, pénzügyminisztert, miniszterelnököt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét. Torökfalvától délre Varjú Kálmán és társai parcellázták föl birtokaikat, a „kakucsi" részbe Kakucs községből költöztek ide a legtöbben, innen a terület elnevezése. Lendületes munka folyt. Fásítottak, a telkek bekerítésére kötelezték a tulajdonosokat, vízlevezető árkok készültek, utcai petróleumlámpákat állítottak, 1884. augusztus 10-én felavatták az adakozásból épült községházát.

 

A biztonság fokozására éjjeliőröket alkalmaztak, akik séta közben, időközönként dudájukba fújtak. Megalakult az Önkéntes Tűzóltóegyesület (1888), őrség teljesített szolgálatot a tűztoronyban. A vészt ágyúval jelezték, a tűz irányát piros zászlóval, éjjel piros reflektorral mutatták. Oltásra és egyben öntözésre közkutakat fúrtak. Megkezdte működését a rendőrség is (1894). A 25 éves jubileumát ünneplő település örömmel vette, hogy bevezették a telefonhírmondót.   


A közlekedési gondok enyhítésére naponta 2x2 órát közlekedett a társaskocsi, az Üllői úti vámig és vissza. Az eredetileg téglaszállításra épült keskenyvágányú vasút két személyszállító kocsival bővült, a vagonokat húzó gőzmozdonyt „Muki"-nak becézték, rövidesen negyedmagával közlekedett a Ludovika Akadémia előtti végállomásig (1890). Az elöljáróság 80 évre szerződést kötött a „Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára" budapesti céggel (1898). Világítási póznákat állítottak fel, síneket fektettek le, s 1990-bana megindult a villamos az Üllői úton, és egy évvel később a község villanyvilágítást is kapott. 1911-ben Kispest közigazgatási járási székhely lett, majd a már megközelítőleg 52 ezer lakosú terület 1922-ben városi rangot kapott. Ebben az időszakban, 1923-ban épült fel a ma is működő Kispesti Művelődési Otthon (ma KMO Móvelődési Ház), ahol többek között József Attila is tartott előadásokat, létrejött a városi könyvtár, melynek könyvtárosa Tersánszky Józsi Jenő volt. Ekkor már a város legtekintélyesebb sportegyesülete az 1909-ben alakult Kispesi Atlétikai Club (KAC) volt. 

 

 

Az első iskolát 1872-ben nyitották meg a Stock-féle házban, öt év múlva a Petőfi utcában már állami elemi tanintézetet szerveztek. Elindult a tanítás az első magán polgári leányiskolában, s ezt az állami leány és fiú polgári követte. A helyi kisipar igénye hívta életre a tanonciskolát, magán- és állami óvodák nyíltak.

 

A kulturális élet is szép lassan beindult a községben. Megalakult  a Kispesti Dalárda. Létrejött a Flóra mozgó, felépült az Eötvös mozi  1895-ben megjelent az első hírlap Seper Kajetán szerkesztésében „Kispest - Szentlőrinci Ellenőr" címmel. Első oldalán nemzeti színű keretben Kossuth Lajos látható.

  


1923. szept. 8-án ünnepi harangzúgással, zeneszóval emlékeztettek arra, hogy a pusztaságból öt évtized alatt több tízezres lakosú város nőtt ki. A jubileumi ünnepséget Horthy Miklós kormányzó nyitotta meg, József főherceg kíséretében. Az első polgármesterrel, dr. Válya Gyula országos levéltári tiszttel, megtekintették a kiváló kispesti ipart és kereskedelmet bemutató kiállítást.


 Miközben 1908-ban Pestszentlőrinc különvált Kispesttől,            ugyanebben az évben dr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter a        kormány nevében megállapodott a Sárkány család örököseivel a      birtokukban lévő, földművelésre alkalmatlannak ítélt területnek az  állam  javára történő megvásárlásáról. Ekkor kezdődött meg a  kispesi  munkás-és tisztviselőtelep építése, melyet rövid időn belül  Wekerle  telepként emlegettek az ott élők. A Wekerle telep a 20.  század eleji  városfejlesztés szép példája. A településszerkezet  szabályos, mértani  alapú. A kisméretű telkeket eredetileg  munkásoknak szánták, de csak a  középosztály engedhette meg  magának, hogy ide költözzön. A  mértanilag kijelölt Fő térre Kós  Károly erdélyi stílusjegyeket mutató díszkaput tervezett. 

 

 

 

 

  

A gazdaság  fellendelülése


1867 után erőteljes fejlődésnek indult a gazdasági élet. A gyáripar felszívó hatása mindenképpen azt kívánta, hogy rendezzék a kismesterségeket, kézművesipart űzők helyzetét. Az 1872. évi ipartörvény eltörölte a céheket, az iparűzés szabaddá lett. Ez az időszak Kispest születésének korszaka. Alapítói mesteremberek, a fővárosból kiszorult iparosok, akik a meginduló építkezéseken munkát találtak, akik az átmenő fuvarosokat kiszolgálták. Mivel már nem volt szükség mestervizsgára, az ipari szabadosság és a kontárok ellen megszervezték érdekvédelmüket. Először nem szakmák szerint, hanem külön a magyarok, külön a németek, de közös dolgaikat együtt vitatták. Egymás segítésére „Spór-egyletet" hoztak létre. Az első törvényes érdekképviseletet 1886-ban alapították Általános Ipartestület néven, a kereskedőket is bevonva 100 fős létszámmal. Létezésüknek kifejezést adva zászlót szenteltek. Az avatásra hívó sorok között ez állt; „Hozzon zászlószeget, beverését eszközölni szíveskedjék".

 

Az Ezredéves Országos Kiállítás munkálataiból a kispesti iparosság is kivette a részét. Az 1880-ban alakult Biehn-féle kátrány gyár elnyerte a millenniumi földalatti vasút (1895) szigetelési munkáit. A területen lévő városligeti forrásvizek miatt a feladat műszakilag komoly szakértelmet igényelt. Öt kiállítási pavilon fedési munkálatait is ők végezték. A rangos országos megmozdulásokon testületileg képviseltette magát az ipartestület. 1899. okt. 6-án Aradon tisztelegtek a vértanúk emléke előtt, Kossuth Lajos születésének centenáriumán (1902) díszzászló alatt vettek részt a budapesti országos ünnepségeken.

 

Schwarz Lajos szövetnagykereskedő 1898-ban alapított szövődéjének utóda a Hungaria Jacquard Szövőgyár. A bécsi Hofherr Albert és Schrantz gyártelepet épített vasúti iparvágánnyal, víztoronnyal, vízvezeték-hálózattal. Ezzel létrehozták az arató-, vetőgépeket, gőzcséplőket készítő budapesti Mezőgazdasági Gépgyáruk kispesti leányvállalatát. A kereskedelmi tevékenységet továbbra is a fővárosban folytatták.

Gombamódra alakultak az üzemek: Lipták Acél- és Vasszerkezeti Gyár, a Teudloff- és Dittrich gyár, a Fleischner és Kemény Selyemszövőgyár, a Schiell testvérek korszerű szövőgyára, az Üllői úton a Carpathia Szövőgyár Rt. (1927. Később: Vörös Október Férfiruhagyár), a Finommechanikai Művek, Gránit Csiszolókorong és Kályhagyár Rt.

 

A munkásoknak is fontos szerepük volt, hogy Kispest erőteljes ipari településsé váljon:a  helybeliek feltámasztották az iparoskört, szakmák szerinti szakosztályokat alakítottak, 1925-ben pedig felavatták az Általános Ipartestület Székházát. Kispest erőteljes ipari településsé fejlődött. A XX.század elején a lakosság 53,8%-a az iparban dolgozott.

 

Az úthálózat fejlesztésére és közművesítésre a New York-i Speyer Bankháztól felvett kölcsönből felépítik a Szülőotthont. A koldulás megállítására kidolgozták az ún. „Magyar Norma" szegénygondozást, melynek értelmében a rászorultakat saját környezetükben hagyva segítették. Ennek költségét az ún. koldulási váltsággal maga a társadalom adta össze (talán a minimálbér fogalmát kellett volna megteremteni - a szerk.).

 

1930-tól munkanélküli-segély helyett ínségmunkákat szerveztek. Ezek közé tartozott a Cséry-féle szeméttelepen a szén, a koksz kiszedése, melynek egy részével a hulladékválogató maga rendelkezett. A város határában álló szeméttelepeket elhordták, ezért újabb felparcellázható területeket kapcsolhattak a városhoz. Természetesen a felsoroltak sem oldottak meg minden problémát. Ismét nehezebb idők következtek.

 

Az 1929/33-as gazdasági válság főleg a gépipart érintette hátrányosan. Nőtt a munkanélküliek száma, egyre több szegénységi bizonyítványt kellett kiadni. A kövezetvám és a behozatali vám a kistermelőknek volt kedvezőtlen. A század harmadik évtizedének a végén némi fellendülés érzékelhető. A Hofherr gyár nyersolajtraktorai az európai piacokon kívül Ázsiába, Afrikába, Ausztráliába, Új-Zélandra is eljutottak. A textilgyárak termelése is nőtt, s mind több munkást foglalkoztattak. Lényeges előrelépést jelentett a közegészségügyben, hogy felépült a Közvágóhíd (1936).

 

Mint a századelőn, úgy most is megakasztotta a gazdasági fellendülést a háborús készülődés, az üzemek háborús termelésre való áttérése, a II. világháború. 1942 szeptemberében volt az első légitámadás Kispesten, 1944. április 3-án az első szőnyegbombázás, a német megszállás alatt elhurcolták a kispesti zsidóságot. A környék egy hónapig volt hadszíntér, 15 napig állt a város ostromtűz alatt. A légitámadások során 338 polgári személy halt meg, 1700 épület rongálódott meg vagy pusztult el. A háború 1945. január 9-én ért véget Kispesten.

 

A szörnyűséges évek után nehéz volt a kilábalás: A közművek nem működtek, a gyárak gépparkja erősen megrongálódott, élelemhiány és járványveszély pusztított. A közigazgatás emberei elmenekültek, a szovjet városparancsnokság vette át az irányítást. Megalakult a Nemzeti Bizottság, Petri Miklós vasmunkás lett az első polgármester. A háborús károk eltüntetésére közmunkát szerveztek, így a gyárakban lassan megindulhatott a termelés. 


Az üzemeket 1948. március 26-án államosították, élükre munkásvezetők kerültek. Központilag szervezett intézményrendszert hoztak létre. Az oktatási reformmal egy időben megkezdték a pedagógusok átképzését. Az ország első úttörőháza Kispesten létesült. Színjátszó-és szavalókörök alakultak, kórusprogramokat tartottak. Ismét megalakult a Nagy Balogh János Képzőművész Kör.


1950 újév napja változások szelét hozta: a Magyar Népköztársaság országgyűlése  törvényt alkotott a tanácsrendszer bevezetéséről és Nagy-Budapest létrehozásáról. 1950. január 1-jétől megszűnt önálló város lenni Kispest, és a főváros XIX. kerületeként éli tovább életét. Első tanácselnöke a korábbi polgármester, id. Nyers Rezső lett.



A lakáshelyzet korszerűsítésre és megoldására felépült az Élmunkás telep, korszerűsítették a közlekedést. Olcsó férfitípus-ruhák gyártására állt át a Carpathia Szövőgyár. Két kisüzem összevonásával, szovjet gépekkel, épületekkel létrehozták az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárát. A Traktorgyár dömpereket, új típusú dízeltraktorokat (DT-413) gyártott. Gyáregyesítés után nagyüzem lett a Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár. A kisiparosok szövetkezetekbe tömörültek. A kerület gyarapodott: a Cséry-telep helyén 132 új lakást adtak át, új SZTK Rendelőintézet épült (1951). Kiépültek az iskolaorvosi körzetek. A Munkásotthon a "Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Háza" lett, a városi Könyvtár kezelését a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vette át.

 

1956. október 23-án a kerületben is az utcára vonultak a fiatalok szovjetellenes jelszavakat skandálva.  A szabadságharc  leverése után súlyos megtorlások következtek. A kispesti MSZMP alakuló ülésével (1956. november 11.) a hatalom újjászerveződött, megalakult a KISZ, majd a Hazafias Népfront, a kerületi Nőtanács és a Vöröskereszt.

 

A tervutasításos irányítás során a kormány elrendelte a hasonló profilú gyárak összevonását, trösztösítését, így két selyemszövőgyár Hungaria Jacquard Szövőgyár néven a Magyar Selyemipari Vállalat egyik gyáregysége lett. A finomkerámiai Ipari Művek egyik gyáregységeként termelt a Gránit, az Óbudai Widenta Csiszológyárral együtt. Hat fővárosi és vidéki gyárat tömörített a Vörös Október Ruhagyár. 1964-ben az EKM Gödöllői Árammérő Gyár és az Angyalföldi Közlekedési Mérőműszerek Gyára egyesülésével létrejött a GANZ EKM Vállalat, 1967-től a Ganz Műszer Művek. A Gödöllői Gépgyár és a Hajtómű- és Felvonógyár egri telepét a Vörös Csillag Traktorgyárhoz csatolták.


A lakásínség enyhítésére, korszerűsítésére 1949-1964 között megépült az Élmunkás lakótelep, majd 1977-1986 között felépült a panelházakból álló lakótelep Kispest központjában. 12000 házgyári lakást építettek. 

  

A közlekedési gondok enyhítésére üzembe helyezték a Metró észak-déli vonalát, a hármas metró Kőbánya-Kispest állomásig szállítja Újpesttől az utasokat. A rendszerváltás után új élet kezdődött a kerületben is, ami folyamatos újdonságokkal szolgál. Csak néhány ezek közül: új iskolák alakulása, lakóparkok megjelenése, megújult a Bozsik Stadion, kerületi erőből uszoda épült, megnyílt az Europark és a legújabb a Köki bevásárlóközpont. 

 

 

 
Oldal tetejére